Drámának gyenge, életrajzi filmnek sok. Bár vérzik néhány sebből, mégis különleges.

A Lovelace kétségkívül 2013 egyik legmegosztóbb alkotása. Már a világnak abban a szegletében, ami hallott róla. A két dokumentumfilmes Oscar-díjat nyert Rob Epstein rendező, és az Emmy-díjra jelölt producer Jeffrey Friedman jól összeszokott páros. Korábban is forgattak már szexuális témájú filmeket, ezért sem meglepetés, hogy végül az ő kezük közül került ki a Lovelace.

Ez a film néhány gyerekbetegségtől eltekintve jó. A 2002-ben autóbalesetben elhunyt Linda Lovelace, minden idők egyik leghíresebb pornószínésznője, büszke lenne rá. Ő volt az, aki először megélt ebből, és végül ő volt az is, aki huszonsok éven keresztül kampányolt a pornóipar ellen. Ez a másfél óra tökéletesen beleilleszkedik az ő életművébe, mivel hitelesen festi le a felnőtt filmek világát. A világot, ami kívülről csillog, rengeteg pénz van benne, de belülről rohadtabb, mint a legférgesebb alma.

A Lindát alakító Amanda Seyfried élete egyik legjobb alakítását hozza, a bizonytalan, még félig tinédzser lány szerepe, aki lázadozik szigorúan vallásos édesanyja ellen és beleugrik egy kétes kapcsolatba, csupán azért, mert izgalmat hozhat, jól illik hozzá. Csakúgy, mint a megkeseredett, lelkében és testében is megalázott, világhíres pornószínésznő alakja is.  Az eleinte csábító, később agresszívvá és állatiassá váló Chuck Traynort (Peter Saarsgard) a néző gyakorlatilag azonnal megutálja, ugyanakkor valahol meg is érti a vágyát a hírnév iránt. De főleg megveti az erőszakoskodásért, és a beteges hatalommániáért, amivel tönkretette Lindát, és ami végülis az ő vesztét is okozta.

A Lovelace fő erejét a film felépítése, és a kiemelkedő színészi játékok adják, mivel a történetet jelentősen megszabdalták. Ez talán a legnagyobb hiba, mert a főszál gyengécske, nem populáris, aki nem kifejezetten érdeklődik az életrajzi filmek iránt, az nem fogja megtalálni. Vagy ha igen, akkor sem nézi végig, mert időnként kegyetlenül lassú. Az első 50 percet végignézve egy kedves kis történetet látunk, hogy hogyan lesz híres egy kisvárosi lány, ez okés, meg rendben van, de semmi extra. Ezután jön egy rövid hazugságvizsgálós jelenet Lindával, 6 évvel későbbről, ami nagyszerű töréspontot jelent az eddigi rózsaszín történetben.

Az utolsó 45 perc az igazi sötétséget mutatja be, ami Linda életét körülvette, a nemi erőszakot, a kényszerített prostitúciót, az óriási veréseket mutatja be, mindazt ami Chuck Traynor volt. Az ember, aki meglátta a lehetőséget abban, hogy kihasználjon egy kisvárosi lányt, és magasra kapaszkodjon általa. Kegyetlen valósághűséggel mutatja be azt is, ahogy szülei, és végül mindenki elfordul a lánytól, akinek egyre inkább a producerek válnak a családjává, és végül ők azok, akik megmentik Chucktól. De nem szeretetből, hanem mert az erőszakoskodó férj tönkretette életük legnagyobb befektetését.

Ez a film nem tündérmese, nincs happy ending. Készítői bízván remélik, hogy ez a verzió is folytatja az igazi Linda Lovelace életét, és lányok ezreit ijeszti el a pornóipartól.