Első rész: http://newzz.blog.hu/2014/04/15/sos_titanic
Második rész: http://newzz.blog.hu/2014/04/16/emlekezunk_sos_titanic_2_resz
„Csak egy testet találtunk”
A mentőcsónakban ülők észreveszik a Carpathia jelzőrakétáit.
A horizontot fürkészbe hirtelen fényt láttunk, alatta még egyet. Szinte túl szépnek hangzott, hogy igaz legyen, mindenkinek a szeme megtelt könnyel, férfiaké és nőké egyaránt. Körülöttünk mindenhol kiáltásokat és nevetést hallottunk.
Lawrence Beesley túlélő
Boxhall felbocsátja az utolsó zöld rakétát.
A Carpathia ezalatt a Titanic felé haladt:
„Jéghegyek bukkantak föl, és maradtak mögöttünk” – írta Rostron, a hajó kapitánya. „Nem lassítottunk, bár olykor irányt változtattunk, hogy kikerüljük őket. Amint remélhettük, hogy valaki észrevesz bennünket, negyedórás időközökkel rakétákat lőttünk fel. Magának a Titanicnak semmi jelét sem láttuk. Ekkorra – nagyjából 3.35-re – már majdnem elértük a megadott helyet. Közvetlenül előttünk, egészen alacsonyan zöld fényt észleltem. Tudtam, hogy egy mentőcsónak. Melléje vittem a hajót, és az utasok egymás után a fedélzetre másztak. Egy tiszt vezette őket. Amint a fedélzetre ért, odahívtam magamhoz.”
– Hol a Titanic? – bukott ki Rostronból minden bevezető nélkül.
– Elveszett! – felelte Joseph G. Boxhall negyedik tiszt. – 2.20-kor elsüllyedt.
– Sokan maradtak még a fedélzeten, amikor elsüllyedt?
– Százak! Talán ezren vagy annál is többen! – csuklott el Boxhall hangja. – Kapitány úr, a hajóval együtt ők mind a tengerbe vesztek!
„Éppen világosodott – írta Rostron –, és micsoda látványt tárt elénk az új nap! Mindenütt jéghegyek. S ahogy a kelő nap első sugarai tragikus fénybe vonták őket, az elpusztult hajó mentőcsónakjai úsztak közöttük.
Fél kilencre már mindenki a fedélzeten volt, rövid megemlékezést tartottunk, köszönetet mondtunk a túlélőkért, és megemlékeztünk az áldozatokról. A ceremónia alatt körbehajóztuk a szerencsétlenség helyszínét, de csak egy testet találtunk.”
Arthur H. Rostron, a Carpathia kapitánya
A Californian (amely egész éjjel nem reagált a Titanic vészjelzéseire) reggel 6-kor indult el arra a helyre, ahonnét a Titanic leadta a segélyhívásait. Nem sokkal nyolc óra után a jég között óvatosan pöfögve közelítette meg annyira a Carpathiát, hogy fényjelekkel érintkezhessenek. A Californian érdeklődésére, hogy mi történt, az a válasz érkezett, hogy a Titanic elsüllyedt.
Később a Californian szikratávíró-üzenetet kapott Rostron kapitánytól: „New Yorkba viszem a túlélőket. Kérem, maradjon a közelben, és ha holttestet talál, szedje föl!” Mielőtt Rostron visszaindult, hívatta a fedélzeten tartózkodó episzkopális lelkészt, Anderson tiszteletest, és a Titanic meg a Carpathia utasai a személyzettel együtt a nagyszalonban gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket az elhunytak előtt. Miközben imát mormoltak, a Carpathia átúszott a Titanic hullámsírja fölött. 8.50-kor Rostron már biztosra vette, hogy nincsenek további túlélők. Kiadta a „teljes gőzzel előre” parancsot New York felé. A Californian kapitánya szerint egyetlen holttestet sem találtak, és körülbelül egy óra elteltével folytatták az útjukat. Valójában több száz tetem hányódott ide-oda a víz felszínén. Lehetséges, hogy nem látszottak, mert északkeleties irányba haladó hatalmas jégtömeg vette körül őket, amelyet a hajók nem mertek megközelíteni. Később ezek a hullák szétszóródtak, valószínűleg annak következtében, hogy a jég a Golf-áramlatban fölaprózódott.
Egy héttel a szerencsétlenség után a MacKay-Bennett kábelfektető hajó 306-ot talált meg közülük. Elsőre úgy festettek, mint valami nagy sirályraj a vizen, ahogy szelíden hintáztak a hullámokon. Valamennyien álló helyzetben úsztak, mintha a vizet taposnák, a zömük egyetlen csomóban, amelyet a hajó törmeléke fogott körbe. A legénység egész nap dolgozott, hogy a fedélzetre emelje a halottakat. Az azonosíthatatlanokat előkészítették arra, hogy a tengeren adják meg nekik a végtisztességet.
Vasárnap este nyolc órakor kezdődött a temetés. Fred Hamilton, a MacKay-Bennett gépésze naplót vezetett:
„A harangkongás minden matrózt az előfedélzetre hívott, ahol harminc holttestet adunk át a mélységnek. Már mindegyikre gondosan nehezéket raktak, és vászonzsákba varrták őket. A holdsarló sápadt fényt vet ránk, ahogy a hajó a hullámokon ringatózik. A gyászszertartást Canon Hind tiszteletes vezeti, csaknem egy órán át ismétlődnek a »Ha a Mindenhatónak úgy tetszett... ezennel átadjuk testét a mélységnek« szavak, majd a szünetben loccs! a nehezékes holttest a tengerbe csobban, hogy több mint három kilométerre süllyedjen. Loccs és loccs és loccs!”
A földarabolódott hajótest hatalmasok és nincstelenek örök sírboltjává változott; ebben nyugodott a kapitány a legénysége zömével, sok muzsikus, lelkész, milliomos, tanár, kőműves, ács, ápolónő, szántóvető és konyhalány, 3800 méteres mélységben. A Titanic első útja négy napig, tizenhét óráig és harminc percig tartott.
A katasztrófa túlélői a baleset után három nappal, április 18-án érkeztek meg New Yorkba.
A tragédia után négy hajó kereste a holttesteket egészen május közepéig. A baleset 1514 áldozata közül 333 maradványait találták meg, kétharmadukat sosem sikerült azonosítani. Ők Halifax, a katasztrófa helyszínéhez legközelebb fekvő kikötő temetőjében nyugszanak.
Utasok kategóriái |
Összesen |
Túlélők |
Áldozatok |
Túlélők százalékban |
Áldozatok százalékban |
---|---|---|---|---|---|
Gyerekek, másodosztály |
24 |
24 |
0 |
100% |
0% |
Nők, első osztály |
144 |
140 |
4 |
97% |
3% |
Nők, hajón dolgozók |
23 |
20 |
3 |
87% |
13% |
Nők, másodosztály |
93 |
80 |
13 |
86% |
14% |
Gyerekek, első osztály |
6 |
5 |
1 |
83,4% |
16.6% |
Nők, harmadosztály |
165 |
76 |
89 |
46% |
54% |
Gyerekek, harmadosztály |
79 |
27 |
52 |
34% |
66% |
Férfiak, első osztály |
175 |
57 |
118 |
33% |
67% |
Férfiak, legénység |
885 |
192 |
693 |
22% |
78% |
Férfiak, harmadosztály |
462 |
75 |
387 |
16% |
84% |
Férfiak, másodosztály |
168 |
14 |
154 |
8% |
92% |
Összesen |
2224 |
710 |
1514 |
32% |
68% |
A Titanic legfiatalabb utasa, és egyben utolsó túlélője Elizabeth Gladys Millvina Dean volt, aki mindössze kilenchetes volt a balesetkor, és 2009 májusában, 97 évesen halt meg. A szülei Kansasba akartak költözni Angliából, ezért szálltak fel a Titanicra, a harmadosztályra. A katasztrófában az apja odaveszett, Elizabeth az anyjával és akkor kétéves bátyjával az először elindított, 10-es számú mentőcsónakban menekült meg.
A Titanic a Willis Faber and Co. cégnél volt biztosítva, egymillió fontra, ami kicsit kevesebb volt, mint amennyibe a hajó megépítése került. Az összeget a biztosító harminc napon belül kifizette a White Starnak.
Magyar megmentő
Számos magyar vonatkozása van a tragédiának, például a Titanicon több magyar is tartózkodott. Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem pincére életben maradt, ám a hajón utazó magyar kivándorlók nem voltak mind ennyire szerencsések. Megmenekült Hoffer Lujza, illetve a harmadosztályon utazó soproni Kisik Antal és felesége, azonban a tengerbe fulladt két gyermekük, Vince és Mária.
A Carpathián még több magyar alkalmazott és utas is volt, hiszen – miként erre a neve is utal – a Trieszt és New York között szolgálatot teljesítő óceánjárót gyakorlatilag a magyar kivándorlók utaztatására rendszeresítették. A hajón dolgozott dr. Lengyel Árpád is, akinek rengeteg túlélő köszönheti az életét. Ő irányította ugyanis az orvosi ellátásukat egészen a hajó New Yorkba érkezéséig.
– Még a fedélzeten írt egy levelet a családjának, amelyben beszámolt a tragédia éjszakájáról – nyilatkozta a hajóorvos unokája, Völgyi Péterné dr. Reich Márta (67).
Egyebek közt ezt írta az akkor 26 éves orvos: „Három óra is elmúlt már, midőn beértük az első csónakot, amelyben körülbelül 25-en voltak, és szorongva vártuk tőlük a hírt a többiek sorsáról. Kötelet dobtak le nekik a hajónkról, úgy húzták magukat a feljárónkhoz, amidőn velőkig ható sírás és nyöszörgés hallatszott.”
Számos utas szenvedett hipotermiában, sokan pedig töréses, zúzódásos sérüléseket szenvedtek. A doktor két kollégájával együtt éjt nappallá téve kezelte pácienseit, és ápolta egyben a lelküket is.
Helytállását a túlélők egy aranymedállal köszönték meg. A történtek annyira megrázták, hogy ez volt az első és egyben utolsó útja is hajóorvosként. 1940-ben hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.
Felfedezés, kutatások
1963-ban nyílt tengeri katasztrófák sora kezdődött, ezek nyomán pedig olyan berendezéseket és eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek végül lehetővé tették a Titanic felkutatását.
A hajó két nagyobb darabja - mindkettő súlyos károkat szenvedett a becsapódás erejétől - ma mintegy 600 méternyire fekszik egymástól a tenger mélyén. Robert Ballard, a National Geographic Society ösztöndíjas kutatója és kollégája, Jean-Louis Michel 1985-ben fedezték fel a roncs helyét. Bob Ballard felidézi a napot, amikor 1985-ben megtalálta a Titanic roncsát az Atlanti-óceán fenekén (angol nyelvű videó): http://natgeotv.com/hu/bob-ballard-mentsuk-meg-a-titanicot/videok/a-felfedezes
Azóta számos búvárhajó és robotszonda indult a mélybe, hogy tanulmányozza a roncsokat. A legújabb, 2010-es expedícióban James Cameron filmrendező és felfedező is jelentős szerepet vállalt.
Ballard ellenzi az utóbbi két évtizedben fellendült Titanic-turizmust, különösen a hajóval elsüllyedt tárgyak felhozására irányuló törekvéseket. Az óceán mélyén uralkodó nagy nyomás miatt a roncs pár évtizeden belül össze fog roskadni. A kutató szerint addig is úgy kellene tekinteni a Titanicra, mint egy temetőre.
Kulturális hatás
Irodalom
M. F. Mansfield kiadásában jelent meg Morgan Robertson regénye Hiábavalóság címmel. Az 1898-ban publikált regény szinte próféciája volt a Titanic balesetének. Több adat hasonlatos a regénybeli és a valóságos hajó, valamint a lejátszódott események között. Már maga a két hajó elnevezése is hasonít, ugyanis a regénybeli hajót RobertsonTitannak keresztelte. Ennek vízkiszorítása 70 000, míg a Titanicé 66 000 tonna volt. Mindkét hajót egyformán elsüllyeszthetetlennek hitték, és egyiken sem volt elegendő számú mentőcsónak az utasok és a legénység megmentésére.
A valódi hajóval kapcsolatos eseményeket többen is megírták. Ezek közül az egyik legismertebb Walter Lordé (a Californian kapitányának, Stanley Lordnak a fia), amely A Night to Remember címmel jelent meg (magyar címe A Titanic pusztulása). A könyv a túlélők elmondása alapján vázolja fel a katasztrófát.
Dékány András regényt írt S.O.S. Titanic címmel, a művet itt tölthetitek le: http://staub-site.honlapepito.hu/tarhely/staub-site/dokumentumok/letoltesek/konyvpdfmegtek/dekany_andras_s__o__s__titanic_.pdf
Filmek
-
az első filmet, ami a Titanic katasztrófáját dolgozta fel, mindössze 29 nappal a hajó elsüllyedése után mutatták be. Főszereplője és egyben forgatókönyvírója egy valódi Titanic-túlélő színésznő, Dorothy Gibson volt, aki a filmben ugyanazt a ruhát viselte, amiben megmenekült a hajóról. A filmből nem maradt fenn teljes kópia, csak néhány képkocka.
-
1958 - A Titanic éjszakája (A Night to Remember), rendezte: Roy Ward Baker
-
1979 - S.O.S. Titanic, rendezte: Billy Hale
-
1996 - Titanic, rendezte: Robert Lieberman
https://www.youtube.com/watch?v=evDFaZ7zMRU
Rövid előzetes: a Titanic több mint 2000 utasával New York-ba indul 1912 áprilisában. Közöttük utazik John Jacob Astor és gyönyörű felesége, Madeleine. Astor az Egyesült Államok leggazdagabb embere. Madeleine attól tart, hogy ha New York-ba érnek számkivetettként kell élnie, mert az ottani társaság esetleg nem hajlandó őt befogadni. Szintén a hajón van Jaime Perse, egy fiatal és elszánt angol, aki zsebtolvajlásból él. A hajó fedélzetén beleszeret Osa Ludvigsen-be, az ártatlan, skandináv emigránslányba. Ám nem csak a szépséggel, hanem a szörnyeteg Simon Doonan-nal, az ír betörővel is kapcsolatba kerül, és miközben Astorékat akarja kirabolni, a hajó fokozatosan halad végzete felé.
-
1997-ben James Cameron rendezésével filmre vitték a hajó pusztulását egy romantikus történetbe ágyazva. A film 11 Oscar-díjat nyert el.
-
2010-ben Cameron filmje megjelent 3D-ben is: https://www.youtube.com/watch?v=mZdAtGY9pe4
-
a National Geographic dokumentumfilmje: https://www.youtube.com/watch?v=V-h0MCavwf8
Néháy tévhit a katasztrófa körülményeiről
James Cameron 1997-es filmjében megvesztegethető semmirekellőként ábrázolták Murdoch karakterét, aki két emberrel is végez, majd kétségbeesésében öngyilkos lesz a süllyedő hajón. A történelmi emlékezet viszont úgy tartja, hogy ő adott parancsot a jégheggyel való ütközés elkerülésének megkísérlésére, majd önzetlenül cselekedett, amikor a mentőhajókba terelték az embereket.
Murdoch családjában és az első tiszt skóciai falujában, Dabeattie-ben nagy felháborodást keltett, ahogy Cameron a tisztet ábrázolta. Sokan azt követelték, hogy a rendező eszközöljön módosításokat a film videováltozatában, a 20th Century Fox stúdió azonban megtagadta a kérést. A gyártó álláspontja szerint a filmet nem a valós események hű és pontos tükrének szánták, Murdochot pedig hősként festették le, aki sok ember életét megóvta, mielőtt sajátját eldobta volna (halálának körülményei egyébként máig tisztázatlanok). A stúdió végül mégis elnézést kért, és támogatja a Murdoch-emlékdíjat, amelyet a Dabeattie középiskola adományoz 1912, vagyis a Titanic elsüllyedése óta.
A legenda szerint a Titanicot jó előre elsüllyeszthetetlenként hirdette a kapitánya, a tervezője, és a tulajdonosa, a White Star Line hajótársaság. Valójában semmilyen nyoma nincs a korabeli sajtóban ilyen nyilatkozatoknak, a White Star marketingje kimondottan annak sulykolására épült, hogy a Titanic a valaha épült legnagyobb és legfényűzőbb óceánjáró.
Az „elsüllyeszthetetlen” jelző először a katasztrófa után, a New York Times április 16-i számában bukkant fel a cég alelnöke, Philip A. S. Franklin nyilatkozatában, aki arról beszélt, hogy ő nem érti, az egész baleset hogy történhetett, és azt hitte, a hajó valóban elsüllyeszthetetlen. Ezt a szerencsétlen nyilatkozatot fújta fel egészen addiga sajtó, hogy a Titanic gazdái hívták ki maguk ellen a sorsot a kérkedésükkel a hajó elpusztíthatatlanságáról.
A filmek nyomán vagyunk hajlamosak azt is tényként kezelni, hogy a Titanic sebességrekordot akart dönteni az Atlanti-óceán átvágásával, és ezzel elnyerni a híres Kék szalag díjat, ami a világ mindenkori leggyorsabb utasszállítójának járt több mint száz éven keresztül. Valójában a Titanic sosem próbálkozott ezzel, és esélye sem lett volna rá. Az óceán nyugati irányú átszelésének rekordját ekkoriban a Mauretania tartotta 26,06 csomós (48,15 kilométer per órás) átlagsebességgel (az eltérő útvonalak miatt nem az átkelés idejére, hanem az átlagsebességre adták a díjat). A Titanic elméleti végsebessége 24 csomó, a tervezett utazósebessége pedig 21 csomó volt, de a gyakorlatban ettől is elmaradt a hajó: az Ír-tengeren tett próbaút során mindössze 18 csomós (33,34 kilométer per órás) átlagot és 21 csomós csúcssebességet sikerült elérni úgy, hogy az óceánon szembejövő Golf-áramlat hatását sem kellett legyűrnie. A rekorddöntés tehát irreális elképzelés lett volna, azt utólag költötte a korabeli bulvársajtó a sztorihoz. Bár az igaz, hogy feszített tempót diktált a kapitány, hogy az amerikai újságok lapzárta előtt beszámolhassanak a Titanic New York-i kikötéséről.
A történet 102 év elteltével is háborgatja a világ lelkét. Az óceánjáró nevének említése mindmáig olyan érzelmi hatást gyakorol, amelyhez csak a történelem kevés rendkívüli eseménye fogható.
Friss hozzászólások