De rég is volt már 1927. Ekkor készült az első Volvo Svédországban, Szaúd-Arábia függetlenedett a britektől, Trockijt száműzték a Szovjetunióból, elérte a világ népessége a 2 milliárdot, satöbbi. Na meg, elkészült a Szárnyak, az egyik első Oscar-díjas film.
Wild Bill, azaz William A. Wellman rendező, 1927-ben mert nagyot álmodni.
Az I. világháborúban pilótaként szolgáló amerikai, saját tapasztalatai alapján, időt és energiát nem kímélve dolgozott azon, hogy a Szárnyak légi csatája ne csak az 1929-es Oscar gálán arasson elsöprő sikert, hanem 87 évvel később, 2014-ben is különleges élmény legyen. Bár a legjobb rendező díját nem kapta meg ezért a filmért (mivel még nem létezett ilyen), de karrierje folyamán háromszor is jelölték. Érdekes, hogy végül Oscart az 1937-es Csillag születik forgatókönyvéért kapta, Robert Carsonnal megosztva.
Persze, mit sem ér egy rendező technikai stáb nélkül. Az indiai származású Roy Pomeroy különleges effektjei teszik ezt a mozit azzá, ami. Némafilmről lévén szó, végig zene szól alatta, ez Sasha Gordon kreációja.
Az 1920-as évek csodanője, Clara Bow alakítja a szertelen, cserfes, "vagány" Mary Prestont. Autót vezetni is tud, lelkes nőjogi aktivista, mindenbe beleszól, mindenre kíváncsi. Nem mellesleg pedig halálosan szerelmes a szomszédban lakó, jóképű és fess Jack Powellbe (Charles 'Buddy' Rogers) de az észre sem veszi.
A film lényegében egy szerelmi négyszög története, mivel Jack pedig Sylvia Lewisba szerelmes, a nagyvárosi lányba, akinek a szíve viszont David Armstrongért (Richard Arlen) dobog. Aki viszont ugye Powell legjobb barátja. David az egész filmben hibátlannak tűnik, mindig tökéletesen helyesen dönt, morális iránytűje sosem téved el, még azt is könnyedén elfogadja, hogy egy kis kavarodás miatt nem kaphat fényképet Sylviától, mert az Jackhez került. Szülei gazdagok, apukája mozgássérült.
A két fiú a repülésről álmodozik, majd a háború közeledtével jelentkeznek pilótának. El is kerülnek a felderítőegység kiképzőtáborába, itt szembesülnek először igazán a halállal is, mikor egy társuk lezuhan gyakorlás közben. A történet ezen a ponton lassú, szinte vontatott. A mellékszál, amely Mary Preston életét mutatja be sokkal izgalmasabb. Láthatjuk, ahogy ide-oda furikázik a szép lassan felújított autóval, majd egy hirdetésnek köszönhetően csatlakozik a női autós egységhez (ők szállították a sebesülteket, illetve felszereléseket a két tábor közt).
Jack és David óriási harcokba keveredik a német légierővel, ezekből győztesen keverednek ki, ki is tüntetik őket annak rendje s módja szerint.
A kitüntetés mellé bónuszként eltávozást is kapnak egy pár napra, ezt Powell azzal tölti, hogy örömlányokkal múlatja az időt Párizsban és úgy issza a bort, mint más a vizet. Ebbe a helyzetbe csöppen bele Mary, aki viszont szolgálatban van, és rá kell vennie Jacket, hogy térjen vissza a bázisra újra, mert támadnak a németek. Ez végül sikerül, a fiú még Daviddel is összevesz. Richard Arlen itt hihetetlenül tökéletesen alakítja az őszinte ifjút, a értetlenkedése és haragja utánozhatatlan.
Na, itt következik az az izgalmas rész, ahol az eddig félálomban ülő néző ugrálva szurkol, de ezt nem lövöm le. Bár az a 144 perc futásidő sokszor rettenetesen soknak tűnik, ha másért nem, ezt a filmet az utolsó 40 perce miatt látni kell. Nyilvánvaló, hogy készültek érdekesebb történetű mozik már akkor is (pl. Sunrise, de erről majd máskor), de a Szárnyak látványos, szórakoztató és drámai. Igaz, az amerikai hazafiasság, és a németektől való elhatárolódás sokszor túl erősen ki jön, de ezt megbocsáthatjuk
Ha csak egy némafilmet néz meg életében, akkor ez legyen az!
imdb: 7,9
newzz.com: 8
Friss hozzászólások