Vagy mégsem, szimpla hobbiból, meg amúgy is jól néz ki
Azok a fránya ismerkedési szokások többet gondolnak magukról, mint azt valójában kellene. Legalábbis a mutatók/reakciók/tapasztalok/megúgyminden erre utal.
És még arra is, hogy eszeveszettül nehéz. Manapság az ismerkedés bonyolultabb művelet, mint egy matematikai képlet. Pedig csak – jobb esetben, de határ a csillagos ég – ketten kellenek hozzá.
Na de akkor mégis…?
Tehát a szokások. Piros betűs nagy szó, de én mégis kisbetűvel írtam le. Mert így jobban néz ki. Meg amúgy is kering a levegőben, villanásszerűen alakul, és börtönbe zár. A szokások börtönébe. Jogerősen.
De még mennyire. Használom ezeket a cukormázas töltelékszavakat, de pontosan tudom, hogy mögötte mennyire kétségbeejtő is a helyzet. Hosszas gondolkodás után sem tudok megnevezni legalább egy olyan felületet, helyet, fórumot, bármit, ahol könnyedén lehetne ismerkedni. Nehézkesen viszont annál inkább. A szituáció biztosan sokaknak ismerős: buliban, tömeg(nyomor), összezárva, leheletnyi helyen, az éjszaka folyamán. Majd ez a helyecske az alkohol hatására még jobban összezsugorodik. Az arányok pedig megfordulnak.
Egy pillanatnyi lélegzetvétel
Hoppá, milyen költői voltam. Magaslatokba emeltem azt a szimpla kis vonzalmat – más szóval esti vigadalmat –, amely képes végeláthatatlanul behálózni az áldozatait. Még a XXI. századot is, pedig az olyannyira hevesen tiltakozott ellene, hogy sztárgyárakat hozott létre, amelyekben a lila ködös celebek rózsaszín felhőkön ugrálnak. És ezeket tonnaszámra termelik, méghozzá a hétvégi főműsoridőben. Ráadásul horribilis költségvetéssel.
Térjünk vissza az ominózus szituációhoz. Iksz meg Ipszilon fürkészi egymás tekintetét, majd hoppáügyesen, de határozottan telefonszámot cserélnek. Bocs, de igazából ez a kérdés hangzik el: mi a teljes neved Facebook-on? A kötelező bejelölés után – a legtöbb esetben ezt kémia is kíséri – elválnak az útjaik. Jóllehet a srác/csaj jól nézett ki, talán még esze is volt, de a pillanatnyi romantika mégis elillant. Majd jött a következő, az őt követő, stb. Persze illuminált állapotban az is elhihető, hogy vannak még normális emberek. Közhelyszótár elő, és próbáljuk definiálni a „normális” kifejezést. Vagyis: egyénenként változik, az erkölcs szelektálja… – na ugye, hogy mindjárt más.
Írhatnék olyan patetikus hangvételű szavakat, mint a figyelem, a törődés, a kölcsönös (!) szimpátia, de rövid időn belül kiderülne, hogy ez egyszerűen időpocsékolás. Köztudott, hogy az ellentétek vonzzák egymást, meg az idő sosem áll meg, hétfőt a kedd követi, a keresést pedig majd felváltja valami egészen más.
És nem éjjel. De azért az ébresztőórára is szükség lesz.
Friss hozzászólások