1. rész: http://newzz.blog.hu/2014/04/15/sos_titanic
3. rész: http://newzz.blog.hu/2014/04/18/emlekezunk_sos_titanic_3_resz
Először a nők és a gyerekek!
A kapitány elrendeli, hogy először a nők és a gyerekek szálljanak a mentőcsónakokba. A hajó jobb oldalán Lightoller másodtiszt, a bal oldalán Murdoch elsőtiszt a rangidős, ők engedik be a csónakba az embereket.
A hajón több mint 2200-an utaznak, de csak 1178 férőhely van a mentőcsónakokban (és ez még mindig több, mint a törvény által megkövetelt 962 férőhely).
Az utasok nem tudnak arról, hogy nincs elég hely a csónakokban, a személyzet közül is csak kevesen.
Wallace Henry Hartley karmester összeszedi zenészeit és a Titanic zenekara elkezd játszani az első osztályon, később a csónakfedélzeten folytatják a zenélést. A zenekar jó zenészekből áll, a White Star Line megszerezte a Cunard Line-hoz tartozó Mauretania karmesterét, Hartleyt, a Carpathia zongoristáját, Theodore Braileyt is elcsalták, valamint Roger Bricoux csellistát. A bőgős Fred Clark volt, az első hegedűs Jock Hume. Gyors ütemű, vidám zenéket játszottak aznap este. Egyikük sem élte túl a Titanic pusztulását.
Lightoller másodtiszt a hátsó csónaknál állva elkiáltja magát, hogy a nők és a gyerekek szálljanak be. Egyelőre azonban nincs tolongás. Sokan azt gondolják, hogy a hajón nagyobb biztonságban vannak, mint a törékeny csónakban.
Amikor Constance Willard kereken megtagadta, hogy a csónakba lépjen, egy kimerült tiszt így szólt: – Ne vesztegessük az időt, hagyjuk veszni, ha nem akar beszállni!
A Frankfurt hajó megint bejelentkezik, ők is elindulnak a helyszínre.
Eddig a CQD jelzést adták le, Phillips rádiós a kapitány javaslatára a mostanában terjedő SOS jelzést is leadja.
Az első mentőcsónakot, a 7-es számút lebocsátják. Ide is alig akarnak beszállni, az utasok között van Dorothy Gibson filmsztár, anyja követi, majd rábeszélik esti bridzspartnereiket, William Slopert és Fred Sewardot, hogy szálljanak be. Többen vonakodva követik őket. A beszállást irányító Murdoch elsőtiszt nem vár tovább, vízre bocsátja a csónakot. 28-an vannak rajta pedig 65-en férnének el benne.
0.45-kor vakító fény gyúlt az éjszakában, ahogy a híd jobb oldaláról fellőtték az első rakétát.
Milliomosok kis csoportja félrevonulva, némán várakozott a csónakfedélzeten; köztük John Jacob Astor, George B. Widener, John B. Thayer és még néhányan. Benjamin Guggenheim a titkárával együtt ismét frakkot öltött: „A legjobb öltözetünket vettük fel és felkészültünk arra, hogy igazi úriemberként szálljunk a mélybe.” Inasával – arra az esetre, ha az életben marad – üzenetet küldött a feleségének: – Mondja meg neki, hogy szabályosan végigjátszottam a játszmát. Egy nő se maradjon Ben Guggenheim gyávasága miatt e hajó fedélzetén!
A fedélközi szegény ír fiúk és lányok letérdelve imádkoztak. Egy angol pap, Thomas Byles atya járkált föl-alá az utasok között, gyóntatott és föloldozást adott. A víz szüntelenül emelkedett.
További két csónakot eresztenek le, az 5-ös és a 6-os számút, ez utóbbiban szintén csak 28-an ülnek. Molly Brown Denverből próbál eltávolodni a csónaktól, de két férfi beleteszi. A csónak ranngidős tisztje Robert Hitchens, aki a kormánynál volt az ütközés idején. Az 5-ös csónakba később ugrik be dr. Henry Frauenthal (felesége már a csónakban volt), olyan szerencsétlenül ugrik, hogy Mrs. Annie May Stengelre esik, akinek két bordája eltörik, és eszméletét veszti.
A férjem és a fiam a fedélzetre ment, hogy segítsen a tiszteknek. Ekkor láttam őket utoljára. Amikor a fedélzetre értem, egy csónakba tettek. Amikor eleveztünk a csónakkal, láttam, hogy egy tiszt főbe lőtte magát. Azt is láttam, hogy Smith kapitány a tengerbe ugrik.
Mrs. Eleanor Widener elsőosztályú utas
A 3-as mentőcsónak is vízen van. Mivel maradt még hely a csónakban és a környéken nem látnak több nőt és gyereket, a hajó rangidős tisztje megengedi, hogy férfiak is beszálljanak. Frederick O. Spedden csatlakozik fiához és feleségéhez, Howard B. Case viszont így sem hajlandó beszállni. A csónakban 32 utas és 11 fős személyzet menekül.
A 8-as mentőcsonakot is leeresztik 39 emberrel. Mrs. Ida Straus nem akar beülni a férje nélkül, erre a ragidős tiszt megengedné Isidor Strausnak, hogy beszálljon a csónakba a korára való tekintettel, de ő elutasítja ezt. A házaspárt nem lehet elválasztani, Mrs. Straus odaadja ékszereit társalkodónőjének, Ellen Birdnek, majd a házaspár a fedélezeten lévő nyugágyon várja sorsát.
Vízen az 1-es mentócsónak, negyvenen férnének el, de csak 12-en ülnek rajta. A tömeg már a tat felé tódul, mert a közelben lévő csónakokat mind leeresztették. Murdoch elsőtiszt hat fűtőt is a csónakba ültet azzal a felszólítással, hogy maradjanak a hajó közelében, hogy szükség esetén visszahívhassák a csónakot.
A víz eléri a hajó orrát, elfedi a Titanic feliratot.
A 9-es számú csónak is a vízen 56 emberrel. Nagyon sok férfi is van a csónakban, miután a nők nem tudnak odalépni. Végül három férfit küldenek a nőknek segíteni, miután egy francia asszony majdnem a vízbe zuhan. A csónakban senkinek nincs kése, hogy elvágják a kötelet, de végül sikerült vízre ereszteni a csónakot.
Fellövik az utolsó jelzőrakétát is. Összesen nyolcat lőttek fel, helyi idő szerint 0 óra 45 perc és 1 óra 20 perc között, hétperces időközönként.
A 10-es mentőcsónakot is vízbe eresztik. Egy fekete ruhás nő a csónak és a hajó közé esik, amikor megpróbál beszállni. Kihalásszák a vízből, másodszorra már sikerül a csónakba lépnie.
Vízen a 11-es és 12-es mentőcsónak, utóbbiban 40-en ülnek. A 11-es csónak majdnem a vízbe borul, mert túl sokan ülnek benne, de végül sikerül megúszni a balesetet.
Pánik tör ki a Titanicon a mentőcsónakok mellett. Egyre többen próbálnak a csónakba ugrani a magasabban levő fedélzetekről. Férfiak is felszállnak, őket matrózok lökik ki a csónakokból, hogy helyet hagyjanak a nőknek és a gyerekeknek.
Vízben a 14-es mentőcsónak. Harold Godfrey Lowe ötödik tiszt a levegőbe lő, hogy elriassza azokat, akik a túltöltött 14-es csónakra akarnának felkapaszkodni.
Vízen a 13-as és 15-ös mentőcsónak, előbbiben 64-en, utóbbiban 70-en vannak. A 15-ös csónakot szinte ráeresztik a 13-asra, veszélyeztetve mindkét csónakban ülőket.
Vízen a 16-os mentőcsónak 50 emberrel az üléseken.
Joseph Bruce Ismay, a White Star Line igazgatója sikeresen beszáll a C jelű mentőcsónakba. Vele együtt 42-en vannak a csónakban.
Az elmúlt percekben többen látták Thomas Andrewst, a hajó tervezőjét a szivarszobában. Egy festményt néz, amelynek címe: Út az Újvilágba (Approach to the New World).
A 2-es számú mentőcsónakot is vízre eresztik.
Clinch Smith barátom javasolta, hogy menjünk a tat felé, de utunkat állta egy hatalmas tömeg, amely az alsóbb fedélzetekről áramlott fel. Nők és férfiak is voltak a tömegben, valószínűleg azok az utasok, akik addig a fedélzetközbe voltak zárva. De még ezek között az emberek között sem volt nyoma hisztérikus sírásnak, pániknak.
Archibald Gracie ezredes, túlélő
Vízen a 4-es mentőcsónak is. A víz már majdnem eléri a hajóhidat.
„Mostantól mindenki magáért felelős!”
A Titanicon még nagyjából 1500-an vannak, de már csak egy mentőcsónak maradt, a D jelű (az A és B csónakot nem sikerült kiszabadítani). Csak a nőket engedik a közelébe, a matrózok kordont formálnak, úgy tartják vissza a tömeget. A csónakot vízre is eresztik 44 fővel.
Az utolsó vészjelzést is elküldik: „Nagyon gyorsan süllyedünk, nem tartunk ki sokáig”.
A tat elkezd emelkedni. Az utasok odagyűlnek.
A kapitány a rádiószobába siet, hogy elbocsássa szolgálatukból az operátorokat.
Sikerül kiszabadítani az A csónakot a jobb oldalon. A hajó azonban erősen bal felé dőlt, így megpróbálják a túlsó oldalra vonszolni a csónakot, hogy vízre lehessen ereszteni.A tenger is nehezíti a helyzetet: egy nagy hullám söpör végig a fedélzeten, nagyon sok embert a vízbe sodor.
A rádió elhallgat, amikor a rádiószobát elönti a víz. Bride és Phillips operátorok elhagyják a helyiséget.
A kapitány kijelenti, hogy ezentúl mindenki magáért felelős, majd visszatér a hídra. Néhányan beugranak a tengerbe a fedélzetről. Fred Scott segédfűtőt a 4-es csónak veszi fel.
Az A jelű mentőcsónak elúszik, ahogy a Titanic tovább süllyed, a B jelű pedig felfordul.
A zenekar az Ősz című egyházi himnuszt kezdi el játszani. Más túlélők szerint az Őszi álom keringőt, megint mások úgy emlékeznek, a Közelebb hozzád, Istenem, című dalt játsszák. Nem tudni biztosan, mi volt az utolsó dal a Titanicon.
Közelebb hozzád, Istenem: https://www.youtube.com/watch?v=JnS2Xq-O7XU
Nagyon sok bátor tettet hajtottak végre akkor éjszaka, de nehezen tudok elképzelni bátrabbat annál a néhány embernél, akik folyamatosan zenéltek, amikor a hajó egyre mélyebbre süllyedt... a zene úgy hangzott, mintha saját halotti rekviemjük lenne.
Lawrence Beesley, túlélő
„Tátott szájjal bámultunk”
Az emberek elkezdtek a vízbe ugrálni a tatról. Barátommal, Milton Longgal egymás mellett álltunk és beugrottunk a vízbe. Nem írtunk üzenetet az otthoniaknak, mert egyikünk sem gondolta, hogy visszatérünk.
Jack B. Thayer, túlélő
Lawrence Beesley utas így számolt be a hajóóriás utolsó pillanatairól, amelyeket a 7-es számú mentőcsónakból, másfél kilométer távolságból figyelt: „Tátott szájjal bámultuk, ahogy lassan fölágaskodott, láthatólag a hajóderéktól kissé hátrább eső súlypont körül fordult el, amíg teljesen függőlegesen nem állt, és úgy is maradt – mozdulatlanul.”
Még csak hétéves voltam, de arra gondoltam, minden megállt egy pillanatra.
Eva Hart, túlélő
A fények felvillannak, majd minden elsötétül. Sokan a vízbe ugranak, és megpróbálnak minél messzebb úszni a hajótól.
A hajó kettétörik, az orr azonnal elsüllyed, a tat még néhány pillanatra fennmarad.
Két órával és negyven perccel a jégheggyel való ütközés után a Titanic elsüllyed.
A National Geographic animációja a Titanic elsüllyedéséről, James Cameron kommentárjával:
https://www.youtube.com/watch?v=FSGeskFzE0s
A tenger hőmérséklete mínusz 2,2 Celsius-fok. Több százan úsznak a felszínen, de a mentőmellény nem segít a hidegen, az emberekre fagyhalál vár. Ilyen hideg vízben körülbelül 10-15 perc alatt kihűl a szervezet, ha az ember folyamatosan tempózik, akkor kicsit tovább bírja.
Az evezősök a csónakra helyezték az evezőket, teljes csöndben néztük hogyan süllyed el a hajó. Néhányan oda sem néztek, egymás vállára borultak.
Lawrence Beesley túlélő
A szerencsések és a jobban úszók az A és B csónak körül gyülekeznek, a B csónak fenekével felfelé úszik. A leomló kémény messze lendítette a két csónakot a süllyedő hajótól, így tudtak a vízen maradni, nem rántotta le őket a mélybe az örvény.
Amikor a vízbe értem, olyan volt, mintha ezer késsel szurkáltak volna. A víz hőmérséklete fagypont alatt volt.
Charles Lightoller másodtiszt
Tucatnyian érik el az A csónakot, köztük R. Norris Williams teniszjátékos, John Thompsonfűtő, Edward Brown steward és Rosa Albott a fedélzetközből.
Egy alig száz méterre lévő alig tele mentőcsónak nem jött vissza a túlélőkért. Hogy miért, az rejtély. Hogyan tud valaki nem törődni a vízben lévők kiabálásával?
Jack B. Thayer, túlélő
A B csónakba kapaszkodik Harold Bridge távírász, Lightoller másodtiszt és Jack Thayler elsőosztályú utas, aki a hajó süllyedésekor ugrott a vízbe.
Boxhall negyedik tiszt jelzőrakétákat lő fel a 2-es csónakból.
Egymáshoz kötözik az 5-ös és 7-es, valamint a 6-os és 16-os csónakokat. Néhány csónak elsodródik, 4-5 mérföld sugarú körben 18 csónak lebeg.
A csend hangja
A fuldokló emberek hangja olyan, amit lehetetlen leírni. Legalább annyira szörnyű, mint az azt követő néma csend.
Eva Hart, túlélő
A B csónak elé sodródik Charles Joughin pékmester, aki egyrészt a szervezetében levő alkoholnak köszönhetően nem fagyott meg, másrészt azért, mert folyamatosan taposta a vizet, de éppen annyira, hogy ne merüljön el és ne fáradjon el túl korán. Joughint felveszik a csónakra.
A Titanic fedélzetén 12 kutya is utazott, az első osztályú utasoknak ugyanis engedélyezett volt a házikedvencek felvitele a hajóra. Három kutya túlélte a balesetet a mentőcsónakokban, két pekingi pincsi és egy spitz – mivel mind nagyon kis testű állatok, nem foglaltak helyet emberek elől a csónakokban.
Egy óráig tartott, amíg visszaeveztek, a 14-es csónaknak csak négy embert sikerül megmentenie. Ez volt az egyetlen csónak, amely visszafordult.
Friss hozzászólások