newzz.com

manett írása, én csak kiteszem :)

A lovagok földje. Az Európai Unió legkisebb tagállama. Az utazók kedvelt szigete, és egyben búvárparadicsom.  A Földközi-tenger egyik gyöngyszeme. A történelmi múlt és a jelen találkozása. Ilyen, és ehhez hasonló, már-már az unalomig emlegetett jelzőkkel illetik ezt a pici országot. Sablonos, és semmit mondó mondatok, de a különböző utazási magazinokban, oldalakon előszeretettel használt jellemzés, erről a különleges szigetről, azaz, Máltáról. Sajnos a turisztikai kiadványok, és a weboldalak egy-egy ország, vagy sziget prezentálásában eléggé „egy kaptafára” készült leírást használnak. Végül is, van tenger, süt a nap, és sok fakultatív program várja a turistákat - kell ennél több egy bemutatásban? Szerintem kellene. Málta nagyon is rászolgált arra, hogy megismerjük másképp, akár virtuálisan, pár sorban, akár a helyszínen, de elsősorban nem csak napszemüvegen keresztül.

Tény és való, hogy a szigeten nincsen sok hosszú homokos strand, és a növényzet is viszonylag kopár, így aki a buja pálmafás ligeteket szereti, és az egész napos „fekszünk a tengerparton, és nem csinálunk semmit” turisták közé tartozik, annak nem feltétlen a lovagok szigete lesz a legmegfelelőbb úticél. Aki, viszont kedveli a változatos tengerpartot, és a tengernyi történelmi látnivalót, a csodálatos épületeket, a vizisportokat, és az aktív pihenést, megspékelve a sziget egyedi, semmihez sem hasonlítható stílusával, annak egyszer mindenképp látnia kell Máltát. De miből adódik ez az egyedülálló, kissé különc máltai stílus? Az egyik fontos összetevő a sokszínű lakosság. Olaszok, arabok, angolok, és az őslakos máltaiak lakják, akiknek nagy része szintén valamilyen vegyes házasságból született, köszönhetően annak is, hogy a sziget sokáig volt brit gyarmat. Az olasz-angol- arab szokások annyira különböznek, hogy egy mondatban is ritkán fordul elő ez a szókapcsolat. Máltán viszont a sok történelmi, és átvett népi hagyomány, a látszólag összeegyezhetetlen tradíciók, érdekes elegyet alkotnak, és nagyon is jó kölcsönhatásba kerültek, amelytől létrejött egyfajta kémia a szigeten. Ha alkotóelemire bontjuk, akkor szerintem a máltai életszemlélet, a mediterrán lazaság, de egyben a mély vallásosság, az olykor kissé különcnek tűnő angol szokások, és az arabok zárt, és titokzatos világának ötvözete.

Tele van meglepetéssel. Az ember, nem úgy, vagy nem azt kapja, mint amire számít. Így ne lepődjünk meg, hogy baloldali közlekedés van - ami talán a legnagyobb veszélyforrás a turistákra nézve - és ha, a nem várt irányból érkeznek fülsüketítően dudálva az autók, robogók, és buszok. És azon se akadjunk fent, ha az előzetesen áttanulmányozott busz, hajó menetrendet követjük, és nem hogy jármű, de ember sincs a közelben, mivel Máltán egy kicsit másképp értelmezik az idő, és a pontos időbeosztás fogalmát. Azon sem kell megrökönyödni, hogy a buszsofőr szabadon kezeli a buszmegálló helyét, mert gyakorlatilag bárhol megállhat, ahol kedve szottyan. Ha a táblákat figyelve próbálunk tájékozódni, sok furcsasággal találkozhatunk, de mindenképpen induljunk el egy kicsit korábban biztos, ami biztos, ha szerencsénk van, jön arra épp egy máltai busz. De semmi pánik egy-két nap alatt már a turisták is felveszik a máltai közlekedés ritmusát. Ezek után már az sem meglepő, hogy tejjel isszák a teát, de imádnak kézzel enni mindenféle tengeri herkentyűt, vagy, hogy az általuk kedvelt, és szerintük szomjoltásra kiváló nemzeti ital a Kinnie, szintén egyedi módon oltja a szomjat. Ugyanis a legtöbb idelátogató európai, ha iszik ebből a gyógynövényes keserű kólaszerű italból, biztos, hogy eszébe nem jut a szomjúság, és az ivás se egy jó darabig. Az is teljesen megszokott a szigeten, hogy vasárnap zárva vannak a boltok, mindenki templomba jár, a gyerekek egyenruhában járnak iskolába, rengeteg vallásos ünnepük van, és ilyenkor az egész ország fesztivál lázban ég, és feldíszítik az utcákat, mint nálunk karácsonykor. Nincs válás az országban, úgyhogy így Málta, a válóperes ügyvédek temetője is egyben. Nem zárják az autókat, a lakásokat, mivel az autólopás és betörés fogalmát nem igazán ismerik a szigeten.  Imádják az olasz, arab ételeket, és az émelyítően édes desszerteket. Ezen kívül fontos szubjektív gasztronómiai felfedezés, hogy a máltai fagyi is van olyan jó, mint az olasz, ha nem jobb. Hasonlóan az olaszokhoz, népszerű sport náluk a vízilabda és a foci, főleg mióta az Európa-bajnoki selejtezőben legyőzték a labdarugó-válogatottunkat 2:1 arányban. Mondhatni Málta tényleg a meglepetések országa…

Végezetül ne csodálkozzunk, azon, hogy a helyiek stílusos olaszos gesztikulációval beszélnek, de szinte mindennek angol neve van, és rengeteg angol tanfolyamot hirdetnek szerte a városokban, és persze a közismert angol buszokkal, és piros telefonfülkékkel is úton útfélen találkozhatunk. Kicsit néha olyan, mintha London egyik városnegyedében járnánk, csak itt nem esik az eső, szinte mindig süt a nap, szigorú szieszta idő van, és a leírhatatlan azúr-türkiz tengeren, a jellegzetes színes halászhajók ringatóznak.  Ez Málta összesűrítve, egy különleges elegy, amit érdemes közelebbről tanulmányozni, mert, ahogy reakcióba lép az emberrel, a hatás nem marad el.